Külföld az álmom, csak oda vágyom! De valóban megéri?

szaki2
0

Manapság alig akad olyan ember Magyarországon, akinek legalább egy közeli vagy távolabbi ismerőse ne dolgozna időszakosan külföldön, vagy akár már végleg ki is költözött. Saját életemből is tudnék néhány példát mondani. Az országon kívüli szerencse próbálásnak különböző okai lehetnek. Általában az alap indok a magasabb – gyakran sokkal – fizetési lehetőségek. Ehhez még hozzáadódhatnak egyéb ‘járulékos’ célok is, mint például a nyelvtudás mélyítése, a miénktől eltérő kultúrák, népek megismerése, világnézetünk szélesítése, stb. Vannak, akiknek mindez csak álom marad, mert sosem mernek belevágni. Félnek itthon hagyni a biztosat (család, munkahely, bármi…), félnek az új, ismeretlen világtól. De mi vár azokra, akik mernek, és belevágnak? Hogyan élik ezt meg? Mire számíthatnak? Mire figyeljenek?

Azt nagyon sokszor lehet hallani, olvasni, látni, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, láblógatásért sehol sem fizetnek szemérmetlenül nagy pénzeket. Ha sikerül a szakmádban elhelyezkedni és jó vagy abban, amit csinálsz, akkor – mint itthon is – külföldön is kapósabb lehetsz a munkáltatók körében. Ha magyar központú cég által dolgozol kint, akkor nagy valószínűséggel a cég elintéz mindent helyetted, szállás, biztosítások, stb. De ha külföldi cégnél állsz munkába, akkor ezekre a segítségekre nem mindig számíthatsz. Ilyen esetben nem árt, sőt erősen ajánlott, ha van kint már meglévő ismeretséged, aki tud segíteni mindenben, főleg abban az esetben lehet ez nagyon hasznos, ha még a nyelvismerettel is hadilábon állsz. De ugorjunk oda, hogy megvan minden ami kell, munka, szállás, egyebek… Elkezdünk dolgozni, nap nap után, távol az otthontól annak reményében, hogy szép összegeket tudunk majd félretenni. De a legtöbb embernek vannak egyéb élettani és szociális igényei is a munkavégzésen kívül, étkezés, szórakozás, testmozgás, szépségápolás, csak hogy néhányat említsek. Tehát ha ugyanazon tevékenységeinkről, amelyek itthon is a mindennapjaink részei voltak továbbra sem szeretnénk lemondani, számolni kell azzal, hogy

a megkeresett pénzünkből arányosan nézve jóval többet fogunk elkölteni, mint az itthon tennénk. Hiszen a bérek magasabbak, igaz, de a megélhetés is jóval drágább, főleg a szolgáltatások. Tehát ha a megtakarítás az elsődleges célunk, fel kell tenni a kérdést, és el kell dönteni, hogy ha kimegyünk mennyire tudunk minimál életet élni, és minél több pénzt megspórolni. Ha ezt nem tudjuk betartani, és költünk mindenre, amire csak szeretnénk, akkor valószínűleg alig több vagyonnal fogunk hazatérni, mint amennyivel a kezdetekkor elhagytuk az országunkat. Azért a kevéske pluszért pedig nem biztos, hogy megéri ennyit utazni, és távol lenni a szeretteinktől. Ellenben, ha inkább a kalandvágy és kevéssé az anyagi haszon hajt minket, akkor hajrá! Elvégre nem tudhatjuk mennyire jó lehetett volna, ha ki sem próbáljuk.

Mindenesetre mielőtt belevágsz, nem árt kicsit kérdezősködni, olvasgatni a témában. Ehhez itt egy kis segítség, néhány ember véleménye, tapasztalatai, akik már dolgoztak, vagy még jelenleg is dolgoznak külföldön.

1. Miért akartál munkát vállalni külföldön? Mi volt vele az elsődleges célod és a kiegészítő céljaid?

T. József / 59 éves / villanyszerelő:

18 éves koromban mentem ki először dolgozni külföldre. Az akkori cég, amelyiknél itthon dolgoztam, szervezte a munkát Németországba. Elsődleges célom a pénzkeresés volt. És talán kicsit a nyelvtanulás és a kalandvágy is.”

G. Tünde / 29 éves / irodai aszisztens:

A párommal közösen vágtunk bele. Ennek már 4 éve, 2 évig voltunk kint. Azért akartam kimenni, mert szerettem volna világot látni, élettapasztalatot szerezni, közvetlenül az egyetem után, a nyelvtudásomat fejleszteni, és persze nem utolsósorban több pénzt félretenni, mint itthon.”

K. Gergő / 31 éves/ építész mérnők:

Szerettem volna megpróbálni külföldön elhelyezkedni a szakmámban, magasabb színvonalon élni, amiben közrejátszott, hogy a régi barátaim már kint éltek egy ideje, és a párom is külföldre szeretett volna mozdulni.”

2. Mi alapján tervezted meg, hogy hol akarsz munkát vállalni?

T. József / 59 éves / villanyszerelő:

Mivel a cég intézett mindent, így adta magát a dolog, nem volt kérdéses, hová menjek. Később már tudatosan választottam Németországot, mert úgy gondolom, Európában ez az egyik legbiztosabb és jól fizető munkaerő-felvevő piac. A szakember hiány általában nagy, és rendesen megfizetik a munkát. A legtöbb évet Németországban dolgoztam, de ezen kívül dolgoztam még Kazakhstanban és Svájcban is.”

G. Tünde / 29 éves / irodai aszisztens:

Unokatestvérem Angliában él, ezért esett a választásunk erre.”

K. Gergő / 31 éves/ építész mérnők:

A középiskolai és egyetemi tanulmányaimból kiindulva, mindenképpen építőiparban szerettem volna munkát vállalni, akár irodában akar építkezésen.”

3. Hogyan kezdtél hozzá a dologhoz? Itthon tudatosan kerested a munkát, szállást, stb. vagy vakmerő módon belevágtál a ‘semmibe’ majd lesz valahogy alapon?

T. József / 59 éves / villanyszerelő:

A németországi és a kazakhstani munkák során Magyar cégtől voltam kint, így mindent a cég intézett, és a cég fizette a szállásunkat is, nekem csak dolgozni kellett. Svájcban viszont külföldi cégnél dolgoztam, ezért ott mindent magamnak kellett elintéznem. Sok utánajárással jár és nagy odafigyelést igényel, főleg mivel sok dolog máshogyan működik náluk, mint ahogyan azt itthon megszoktuk. Pl. az ügyintézésre gondolok. Itt nagyon jól jött az a német nyelvtudás, amit a sok éves német munkáim során megszereztem. Nyelvtudás nélkül nagyon nehéz lett volna. Mellesleg sosem kerestem a munkát tudatosan, valahogy mindig a munka találta meg engem, ismerősök, régi kollégák által.”

G. Tünde / 29 éves / irodai aszisztens:

Valójában semmit nem terveztünk meg előre. Csak a repülőjegyet vettük meg. Merészek voltunk, belevágtunk. Úgy indultunk neki, hogy adunk magunknak 1 hónapot, ha mégsem sikerülne ennyi idő alatt munkát találni, akkor legalább kicsit világot láttunk, és hazajövünk. Nem aggódtunk. De bíztam benne, hogy unokatesóm tud segíteni, és minden rendben lesz.”

K. Gergő / 31 éves/ építész mérnők:

A gyermekkori barátaim szerencsére mindenben a segítségemre voltak az elején és a párom is ott volt mellettem akivel pár hónap eltéréssel költöztünk külföldre. Jó pár hónappal a kiköltözés előtt elkezdődött a dolgok szervezése, a munkakeresés viszont csak onnan indult, amikor már kint éltem.”

4. Kint mire kellett figyelned, és mit kellett elintézned a kiutazás után? Hogyan intézted ez ezeket a fontos dolgokat (pl. szállás, orvos, bankszámla nyitás, bármi egyéb, ami még szükséges volt)?Segített valaki (kint élő ismerős vagy a cég, ahol dolgozni kezdtél), vagy magadnak kerestél és intéztél mindent?

T. József / 59 éves / villanyszerelő:

Ugyanazt tudnám elmondani, mint az előző kérdésnél.”

G. Tünde / 29 éves / irodai aszisztens:

Először egy kinti telefonszámot intéztünk magunknak, hogy munkakeresés miatt el tudjanak minket érni a cégek, ahová jelentkeztünk. Ezt követően az ottani biztosítási számot és bankszámla számot intéztük el. Unokatestvéremék és az ismerőseik láttak el minket tanácsokkal, hogy mit hol és hogyan kell keresni, intézni. Rengeteget segítettek nekünk. Végülis nem a szakmánkban kaptunk munkát. Egy étteremben dolgoztam én is és a párom is. De nagyon jó tapasztalatszerzés volt az a 2 év. Nem bántuk meg.”

K. Gergő / 31 éves/ építész mérnők:

Mivel a barátaim megelőztek a kiköltözésben, a segítségemre voltak milyen dolgokat kell beszereznem. Első volt a biztosítási szám (NI number) ami minden munkavállalónak kötelező, azután jött a bankkártya igénylés, majd amikor összejött a munka építőiparban, az ahhoz szükséges dokumentumokat az interneten történő utánajárással szereztem be (diploma fordítás, CSCS kártya, stb.)”

5. Mi a tapasztalatod, stabil nyelvtudás nélkül mennyire lehet boldogulni kint?

T. József / 59 éves / villanyszerelő:

Nyelvtudás nélkül sokkal nehezebb minden. Én így mentem ki legelőször. Szinte nulla nyelvtudással. Mivel a cég leszervezett mindent és nekem csak végeznem kellett a munkámat, annyira nem volt vészes a helyzet. Fiatal voltam, ismerkedtem az új környezettel, az új helyzettel, könnyen ‘ragadtak’ rám az új szavak, kifejezések. Nem kellett hozzá túl sok idő, hogy megértsem, amit mondanak nekem, és én is megértessem magam másokkal. Viszont, ha például létszámleépítés van a cégnél akkor először azokat küldik el, akik vagy gyengébb tudású szakemberek, vagy nem igazán beszélik a nyelvet. Szóval vagy egyik vagy másik legyen jó, de a legjobb, ha mindkettő jól megy, a munka is és a nyelv is, különben hamar repülsz. De a lényeg, hogy nyelvtudással mindig minden sokkal egyszerűbb.”

G. Tünde / 29 éves / irodai aszisztens:

Nyelvtudás nélkül nagyon nehéz. Minden új körülötted, és az, hogy még csak nem is érted és téged sem értenek, kiborító érzés. Már eleve az ügyintézések miatt is nagyon fontos. Nekem volt egy jó alapom, de még így sem volt könnyű. Leginkább kint szembesül vele az ember, hogy amikor azt hiszi nagyon tud, rájön, hogy alig ér vele valamit.”

K. Gergő / 31 éves/ építész mérnők:

Mivel rengeteg Magyar él kint itt Angliában, így rengeteg Magyar munkakörnyezet van, ahová nem kell, vagy kevésbé kell nyelvtudás. Sok hasonló álláshirdetésekkel találkozok, ahol Magyar keres Magyar kollégát, de sok olyan is van ahol Magyar keres magyart viszont (szerintem) kevesebb fizetést ajánlva mint amit akár máshol kaphatna ugyanazért a munkáért – vigyázni kell, mert sajnos sokszor legjobban a Magyar húzza le/vágja át a magyart, épp a nyelvtudás hiánya miatt. Konkrétan a kérdésre válaszolva, aki nem tud angolul de talpraesett, simán elboldogul.”

6. Összességében mennyire érte / éri meg kint lenni, a kiutazás fő célját (anyagi javak gyarapítása, kalandvágy, nyelvtudás fejlesztése, egyéb…) figyelembe véve?

T. József / 59 éves / villanyszerelő:

A fő célom az volt, hogy több pénzem és megtakarításom legyen. Ezt nézve azt mondhatom, hogy nagyon megérte hosszú évekig külföldön dolgozni. Mindent megteremtettem először magamnak, és később már a családomnak is, amit csak akartam / akartunk. Jól éltünk mindig és jól élünk ma is. Bár hozzáteszem, volt olyan kollégám, aki szinte egy forint megtakarítás nélkül jött haza, mert kicsit sem spórolt. Bár lehet nem is az volt a célja, nem tudom… Én a magam igényeihez mérten normálisan éltem kint is. Megvettem mindent, amire valóban szükségem volt, és néha a pihenésre, kikapcsolódásra, szórakozásra is szántam pénzt.”

G. Tünde / 29 éves / irodai aszisztens:

Abszolút megérte. Amit szerettünk volna, amiért kimentünk minden teljesült. Új élmények, kaland, új ismeretségek, barátságok, munkatapasztalat, nyelvtudás fejlesztése, és persze a pénz is. De bármennyire jó is, sosem éreztük magunkat igazán otthonosan. A végén már annyira vágytunk haza, hogy úgy döntöttünk elég volt.”

K. Gergő / 31 éves/ építész mérnők:

Nekem személy szerint megéri kint lakni, magasabb életszínvonalon él az ember, el tud menni nyaralni egy évben akár többször is és emellett tud gyűjteni is. Nem beszélve arról, hogy legálisan is tud előre lépkedni az ember, nem kell lopni csalni hazudni. Nem beszélve a feltételekről amiket az itteni kormány biztosít például cégalapításhoz stb…”

7. Mennyi ideig voltál kint / ideje vagy kint?

T. József / 59 éves / villanyszerelő:

Ezt most hirtelen nem is tudom pontosan megmondani. Összesen több mint 10 évig, dolgoztam külföldön, az biztos. Ebben voltak megszakítások is.”

G. Tünde / 29 éves / irodai aszisztens:

Összesen 2 évet töltöttünk kint.”

K. Gergő / 31 éves/ építész mérnők:

3.5 éve költöztem ki.”

8. Tervezed-e, hogy hazajössz? Ha már itthon vagy, miért jöttél haza, és tervezed-e, hogy visszamész még dolgozni?

T. József / 59 éves / villanyszerelő:

Most itthon vagyok, egy ideje. Untam már a sok utazgatást, távol voltam a családomtól, az otthonomtól. Vágytam haza. Úgy voltam vele, hogy végleg leteszem ezt a dolgot, elég volt ennyi. De sajnos itthon nehéz jól fizető munkát találni, ahol nem hatják ki belőlem az utolsó leheletemet is. Nemrég megkeresett az egyik volt munkatársam, Ausztriában tudna egy jó munkát. Ezért megfordult a fejemben, hogy azt még talán meg kéne próbálni.”

G. Tünde / 29 éves / irodai aszisztens:

Jó volt, megérte. De nem tervezzük, hogy visszamegyünk oda vagy máshova. Maradunk itthon.”

K. Gergő / 31 éves/ építész mérnők:

A közeljövőben nem, viszont nem itt szeretném, hogy eltemessenek. :)”

Kapcsolódó blog bejegyzések