Állásinterjú szüzesség…

dreamstime_xxl_51503047_700
0

Állásinterjúra készülök, életemben először. Néhány hónapja kaptam meg a friss diplomámat, melyre roppant büszke voltam és vagyok is. Sok év kemény munkájának, tanulásának a gyümölcse. Szerencsére a családom anyagi helyzetéből adódóan megengedhettem magamnak, hogy a nyári és az őszi hónapokat pihenéssel töltsem. Ezért csak alig egy hónapja kezdtem el munkát keresni úgy igazán. Most viszont itt van a következő még nagyobb próbatétel, a munka világa. Ha úgy tetszik, a NAGYBETŰS ÉLET kapujában állok, és fogalmam sincs, hogyan lépjek be rajta.

Ilyen téren átlagos pályakezdőnek számítok, aki saját magának keresi a munkát, és nem fordítva, a cégek keresnek meg engem, versengve egymással a szimpátiám elnyeréséért. Így tehát több helyre is elküldtem az önéletrajzomat, amelyet igyekeztem minél részletesebben, izgalmasabban és színesebben megírni, persze a jó ízlés határain belül maradva, nem akartam, hogy mesterkélten hasson. De mindezek előtt átnéztem a közösségi portálokon található fotóimat. Tudom, hogy nem tartalmaznak rólam semmiféle kompromittáló, kínos képet, de biztos akartam lenni benne, és örömmel megállapítottam, hogy ezeket bárki nyugodtan megnézheti, minden vállalható rajta.

Különös, ezt a céget akartam a legjobban megnyerni, és most arra várok, hogy néhány óra múlva találkozom velük. Kiderítettem a cégről, amit csak tudtam. Mióta felhívtak, hogy szeretnének behívni egy állásinterjúra, napok óta olvasgatom az interneten található cikkeket, nyilvánosan elérhető cégadatokat, a cég honlapját böngészgetem, és szerencsére azt is megtudtam, hogyan hívják az interjúztatómat, így gyorsan lecsekkoltam a közösségi oldalakon – kedves arca van a nőnek, ettől icipicit megnyugodtam. Egy neves múltiról van szó, ezért fokozott az izgalmam, melybe némi félelem is vegyül, ennek legfőbb oka, hogy hallottam számos rémsztorit a multi interjúkról. Néha igen megcincálják a jelöltet, mérve ezzel a stressztűrő képességét és az emberi jellemét. Nem szeretek soha semmit a bizonytalanra hagyni, ezért annak is alaposan utána olvastam, hogy mit kell tenni, mondani, mire kell figyelni az interjún, mi tilos és mi az, ami kifejezetten ajánlott. Tehát ezzel a temérdek tudással felvértezve most a tükör előtt állok. Azt írták a fórumokon, hogy legcélravezetőbb a szolid elegancia. Tél van, de nincs túl hideg, ezért erre az alkalomra egy térdig érő fekete ceruzaszoknyát, egy fehér könnyű muszlin inget – ami csak a nyakamat engedi láttatni – és egy közép szürke blézert választottam ki a ruhatáramból. Hozzá bézs színű nejlonharisnyát és egy fekete magas sarkú bokacsizmát vettem fel. A hajamat laza kontyba tűztem. Sosem tudnék úgy elmenni valahová, hogy elégedetlen vagyok az öltözékemmel, vagy a frizurámmal, de most minden rendben van, tetszem magamnak. Lassan indulnom kell, nem szeretnék elkésni, azzal el is vágnám magam előtt teljesen a lehetőséget. Ha valaki tudja, hogy késni fog, inkább el se induljon, fölösleges – hacsak nincs a késésre valami igazán elfogadható és megérthető indoka, pl. a lépcsőn lefelé jövet megcsúszott, leesett és eltört a lába, most pedig a kórházban ápolják… Talán kicsit drasztikus példa, de én ilyen súlyossági szinten tudom elképzelni a megérthető indokot. Még adok magamnak fél órát, fejben gyorsan átveszek mindent még egyszer, hogy rendezett gondolatokkal érjek oda. Igyekszem felidézni miket olvastam, mire kell figyelni.

1. Informálódás a cégről

– Tevékenység

– Iparág

– Konkurencia

– Cégadatok (bevétel, alapítás éve, leányvállalatok száma)

– Főbb újítások, sikerek a cég életében

2. Interjúztató személyének kiderítése, ha lehetséges

– Milyen szakmai előélete van?

– Mivel foglalkozik a cégen belül?

– Közvetlenül vele fogok-e dolgozni?

– Ő(k) hozza (hozzák) meg a végső döntést arról, hogy kit vesznek fel?

– Ha ezen az interjún túljutok, lesz-e további, mások által lefolytatott interjú?

3. Munkaköri feladatok megértése, amennyire lehetséges

– Milyen feladatokkal jár az a munkakör, amelynek betöltésével kapcsolatban állásinterjúra hívtak?

– Milyen képességekre vagy képesítésekre van szükségem?

– Milyen régóta betöltetlen az állás?

– Hányan jelentkeztek az állásra rajtam kívül?

– Milyen fizetést/bért ajánlanak, és vannak-e egyéb juttatások? (Ezt NEM elsődleges kérdésként feltenni!!!)

4. Szokásos kérdésekre való felkészülés

– Miért szeretnék a cégnél dolgozni?

– Miért távozok a jelenlegi állásából?

– Nevezzem meg, miben vagyok kimagasló!

– Fejtsem ki, milyen téren szeretnék továbbfejlődni és miért!

– Csapatban ill. egyedül dolgozok-e szívesebben? Miért?

– Hogyan oldom meg a konfliktusokat?

– Mit tartok a legjelentősebb sikeremnek a legutóbbi munkahelyemen?

– Mik az érdeklődési köreim és munkahelyen kívüli tevékenységeim?

5. Önéletrajz és motivációs levél átnézése

Gyakori hiba, hogy a pályázók nem emlékeznek mit írtak az önéletrajzukba. Az önéletrajznak természetesen nem kell több oldalasnak lennie, és minden részletet aprólékosan tartalmaznia, de amit leírtunk, azt illik fejből is tudni.

6. Megfelelő öltözet

Az első benyomás mindig nagyon fontos, és a ruhánkkal jelentősen tudjuk befolyásolni a rólunk alkotott képet. Szolid elegancia, amely tükrözi a cég filozófiáját és a betölteni kívánt munkakör jellegét.

7. Pontos érkezés

Legjobb, ha előre megtervezed az útvonalat. Mennyi ideig tart oda eljutni, milyen közlekedési eszközöket célszerű igénybe venned?

8. Magabiztosság, határozottság, nyugalom

Mindig tudd fejben, hogy hová akarsz eljutni a beszélgetés során. A cél az, hogy megnyerd őket, és felvegyenek a céghez. A kérdésekre adj határozott válaszokat! A hezitálást, a „nem tudom” válaszokat kerüld! Nem túl szerencsés, ha esetleg össze-vissza beszélsz, vagy még rosszabb, elájulsz az idegtől. Nem mindenki stresszel, de ha tudod magadról, hogy ideges típus vagy, nemárt az interjú előtt valami feszültséglevezető tevékenységet végezni. Az alkohol, és a nyugtató szerek fogyasztása egyáltalán nem ajánlott! Ami viszont általában beválik, ha mosollyal palástolod az izgalmadat, ez megnyugtat téged és a beszélgető partnered sem fogja észrevenni, mennyire feszült vagy.

9. Nyílt őszinte metakommunikáció

Testtartás, mimika, gesztikuláció, ezek is mind azt tükrözzék, hogy az interjúztató egy megbízható, egyenes, egészséges önbizalommal rendelkező emberrel ül vagy áll szemben, aki nem riad meg a kihívásoktól, tisztában van saját erősségeivel, és ezeket bátran meri vállalni.

11. Trükközés nem ajánlott!

Mindig az a cél, hogy a munkavállaló eladja magát. Ezért hangsúlyozni kell a jó tulajdonságokat, és meg kell győzni a felvételiztető személyt vagy személyeket, hogy az ő felvételével jár legjobban a cég. Ám az erősségek túlzott hangsúlyozása, a kiváló referenciák tömkelege gyanússá is tehetik a munkavállalót. Az interjúztató ugyanis gyakorlott a témában, egy-két kérdéssel könnyen ki tudja szűrni, az önéletrajzban leírtak, és amilyennek próbáljuk beállítani magunkat valóban igazak-e.

13.Tiltólista. Mi az, amit soha ne mondj!

1. Miért jött el az előző munkahelyéről?

– Előző munkahelyemen utáltam a főnökömet, és a kollégákkal sem jöttem ki jól.

– Az a cég egy csődtömeg. Borzalmas volt ott dolgozni.

– Intim viszonyom volt a főnökömmel.

2. Mit tud a cégünkről?

– Hát nem sokat, igazából semmit. Nem nagyon néztem utána. Gondoltam majd itt megtudok mindent.

3. Fokozottan érdeklődni az extra szolgáltatások iránt. (céges autó, céges mobil, céges nyaralások, cafetéria, bónuszok, túlórapénz, stb.)

4. Nincs kérdésem.

Ilyen nincs, kérdezni kell! A kérdés hiánya érdektelenséget sugall a cég és a munkakör iránt. Mindig legyen kérdés – legjobb ha a munkakörrel kapcsolatban, a felvételi folyamatok további lépésiről, esetleg a cégről kérdezel olyan információkat, amik addig még nem hangoztak el.

5. A magánéletről való cseverészés nem interjúra való téma. Még ha esetleg ismered is az interjúztató személyt a magán életből, akkor sem helyénvaló ebben az időpontban megvitatni a családi dolgokat.

Nagyjából ennyit sikerült összekeresgélnem a netről. Mindent szépen átgondoltam, elég sok infó, de úgy érzem minden a helyén van a fejemben. Indulás, nem késhetek! Fél órányi autóbuszos zötykölődés után megérkezem a céghez. Kívülről olyan ridegnek tűnik. Persze egy egy munkahely, nem cirkuszba jöttem… Egyelőre a portán kell várakoznom, míg lejönnek értem, ugyanis bejelentette a portás kolléga, hogy megérkeztem. A gyomrom remeg, de igyekszem urrá lenni a feszültségemen. A feltételeknek és elvárásoknak úgy vélem megfelelek, és amit olvastam a cégről, illetve a munkakörről, szimpatikusnak találtam. Különben is, nem a kivégzésemre jöttem, ha nem tetszik akár nekik akár nekem bármi, akkor felállhatok, elválunk egymástól és ennyi volt. Ezzel nyugtatom magam. Közben észreveszek egy fiatal kellemes külsejű hölgyet, aki értem jött. Egy kis tárgyaló helyiségbe kísér, ahol már várnak rám, a HR-es kolléganő két férfi társaságában. Illedelmesen és kedvesen köszöntenek, hellyel kínálnak, bizalmat keltően mosolyognak. Nyilván tisztában vannak vele, hogy egy interjú némi stresszel jár a munkavállalónak, és ezt igyekeznek feloldani. Beválik, ettől olyan érzés árad szét bennem, hogy nincs mitől félnem. Az interjú elkezdődik. Első kérdés, hogy mit tudok a cégről? ÁÁÁÁ, hát ezt tudom, készültem és ez látszik is. Úgy tűnik elégedettek a válaszaimmal. Jár érte a piros pont 🙂 Aztán következnek a további standard kérdések. Miért akarok itt dolgozni? Miért érzem úgy, hogy én vagyok a megfelelő személy? Meséljek a szakmai gyakorlatomról! Majd hirtelen az egyik férfi angolul kérdez. Nem lep meg, hiszen fel voltam rá készülve, az álláshirdetésben ez is szerepelt. Nem okoz gondot a feladat. A beszélgetés közben igyekszem figyelni az egyenes testtartásomra, a szemkontaktusra mindenkivel, és mosolygok, bólogatok, ahogy kell. Szerencsére többször kapok lehetőséget, hogy kérdezzek, és van is néhány kérdésem, így nem kell várnom ezek feltevésével az interjú végéig. Eltelt az idő, vége az interjúnak. Úgy érzem simán ment, nem szorongattak meg nagyon. Nem voltak provokatív, vagy bántó kérdések, megjegyzések, amivel a stresszhelyzetekben való viselkedésemet szűrik le. Talán ettől a résztől tartottam leginkább, erre ugyanis nem igen lehet felkészülni. Azzal váltunk el, hogy nincs több fordulója a felvételiztetésnek, és mindenképpen keresni fognak, hogy rám esett-e a választásuk vagy sem.

Bizakodó vagyok. Megállok egy nagy tükör előtt, és mélyen a saját szemembe nézek, úgy érzem kicsit más ember néz vissza rám, mint aki reggel még az otthoni tükörből nézett, egy magabiztosabb ember, aki most büszke önmagára. Hisz túl vagyok az első – gyanúm szerint igen sikeres – állásinterjúmon. Valamiért úgy érzem engem fognak választani, de ha mégsem akkor sem keseredem el. Már nem félek az ilyen fajta megmérettetésektől. Megyek és keresek tovább, és tudom bárhogyan is alakul, ennél a cégnél, vagy máshol, de szuper munkahelyem lesz.

Kapcsolódó blog bejegyzések